Burning Crusade bevezető

Két év telt el Durotar megalapítása óta... Bár a hatalmas Horde és a nemes Alliance kötötte fegyverszünet tartósnak bizonyult, a feszültség csak tovább növekedett a két frakció között: az egész világra kiterjedo, totális háború elkerülhetetlennek tűnik. Harcok törtek ki Alterac Valley, Warsong Gulch és Arathi Basin stratégiailag meghatározó csataterein (battlegrounds), és a legutóbbi időkben már Eastern Plaguelandsen és Silithuson is.

De nem elég a régi konfliktus kiújulása, ősi veszedelmek ütötték fel fejüket, további fenyegetést jelentve Azeroth fajaira nézve. Mintha láthatatlan erők ösztökélnék őket, a sötétség ügynökei azon mukálkodnak, hogy a feledés homályába taszítsák a világot.

Blackrock Spire-ben Deathwing, a fekete sárkány öröksége beteljesülni látszik: fia, Nefarian, apja hitvány nyomdokaiba lépett. Nővére, Onyxia és emberi alakjuk segítségével Nefarian tovább dolgozik azon, hogy új élettel töltse meg a fekete sárkányfajzatot. Ennek eredményképpen teremti meg a króm sárkányokat: a vörös és a fekete sárkányok leírhatatlan hibridjeit.

Eközben Hakkar papjai primitív rituálékat vittek véghez pokoli véristenük nevében. A papoknak először istenüket sikerült földi megtestesülésre bírniuk a Temple of Atal'Hakkarban, majd az ördögi és vérszomjas Soulflayert idézték meg fizikailag is Azeroth világára Zul'Gurub omladozó romjai közt.

De a gonosz terjeszkedése nem állt meg a fizikailag létező birodalmak határain. Amikor az Emerald Nightmare megronototta Ysera bizalmas hadnagyait, néhány zöld sárkány tört át az álomportálokon szerte a világon, hogy éppen azok ellen forduljon, akiket előzőleg védelmeztek.

Szerte Silithuson rovarrajok rajzanak, mintha ősi és veszedelmes intelligencia irányítaná őket. A Scarab Wall kapujai mögött újra mozgolódnak a könyörtelen qirajiak. Az öreg isten, C'Thun hatalmával felruházva a qirajiak felkészítették csapataikat egy világméretű támadásra, hogy megbosszulják a nigh elfektől ezer évvel ezelőtt elszenvedett, keserű vereségük emlékét.

És mind közül a legrosszabb, a lich király jeges szorítása ismét Azerothot fenyegeti, ahogy a Scourge megújult erőkkel vonult fel élő és élőholt ellen egyaránt. Balsejtelmű temetők jelentek meg néhány nagyobb város körül. Az Alliance és a Horde mozgósította erőit, és visszavonulásra kényszerítették a Scourge-ot. De a kérdés még nem dőlt el. Ez a vereség valóban a lich király vereségét jelenti? Vagy ez az első támadás a Scourge valamely más céljának állt szolgálatában? Bármi legyen is, Kel'Thuzad minden bizonnyal egy mindenre kiterjedő, apokaliptikus erejű invázió számára készíti elő a terepet székhelyéről, Naxxramasból.

A világ hősei félelmet nem ismerve néznek szembe ezekkel és még számos más kihívással, hogy megvédjék fajaikat a pusztulástól. De a legnagyobb veszedelem láthatatlan marad. A temérdek veszély közepette a világ lakóinak egyetlen vágya, hogy megtudják, eljön e a valaha a béke újra Azeroth világára.